Április utolsó napján a Veszprémi Egyetemi Napokon jártunk, ahol Korda Gyuri sokezredik fellépése mellett egy új sorozat születésének lehettünk szem- és fültanúi, ugyanis itt zajlott le az első veszprémi slam poetry, melyet remélünk még nagyon sok követ. Az egyetemi napok témájában többen is mikrofont ragadtak, de a szabad blokk és a verseny során népesedett be igazán a színpad. A tíz szavas versenyt végül Dani nyerte, aki először találkozott a műfajjal, de a későbbi felolvasóest alkalmával megbizonyosodhattunk róla, hogy prózában már régóta remek műveket alkot.

Az első vidéki slam poetry sorozat kezdete mellett valami sokkal fontosabb is elkezdődött. A veszprémi és budapesti slamek alkalmával már legalább 50 ember állt a mikrofon előtt az elmúlt másfél évben, és a visszatérő előadóknak kezd kialakulni egy jól felismerhető egyedi előadói stílusa. Az esemény után kisebb csoportokba verődve többször beindult a diskurzus, hogy ki hogyan ír és hogyan adja elő a verseit, és megállapítottuk hogy mindenki máshogy csinálja, de az egész valahogy egy irányba mutat.

Tavaly év elején azon elmélkedtünk itt a blogon, hogy hogyan is nézzen ki ez a slam műfaj magyarul. Az első esteken volt aki rappelt, volt aki szavalt, volt aki csak hanyagul felolvasta amit írt. Nem akartuk meghatározni, hogy mi a helyes, de nem is kell, mert azóta kialakult. Van magyar slam.