Kicsit lassan mozdulok ezzel a blogírás témával, de egy héten belül megvan a poszt, az is valami. Majd még szorítom lefelé a szintidőt.
Ponza és jómagam a múlt szombaton, június 19-én Debrecenben jártunk slamelni a Romlott Hazai meghívására. Ez volt az első alkalom a városban, hogy élő, magyar nyelvű slamet hallhattak a fejek, úgyhogy a szervezők - akik, ahogy hallom, az ország egyik legfaszább hiphop szervező csapata - sem igazán tudták, hogy mire számíthatnak, de nem stresszeltek rá.
Só Laci egy nagyon kedélyes krúval várt minket a Nagytemplom lépcsőjén, és úgy istenhozott gyanánt előhúzott a cilinderből mély nadrágzsebeiből egy-egy sört a pacsi után, aztán baktattunk. A Perényi 1 nevű klub felé vezető, masszív, másfél perces séta alatt leesett, hogy Debrecen a Múzeumok Éjszakáján jóféle fesztiválvárossá változott: ének, zene, tánc - tudjátok, ami kell az utcán, minden ment.
A hely előtt graffesek fújtak már egész nap, mi már a csaknem kész művekben gyönyörködni érkeztünk. A szerv is odagurult a kéklámpás taxival, de ők is csak gyönyörködtek, mert nem a közterület volt a vászon, hanem frankó táblákra kerültek az ábrák. Ide bökjél, ha videó kell az ábrázatodba. Nem bírok lejönni ezekről a szóviccekről, tényleg bocs.
A hellyel átellenben trónoló Modem előtti téren Maszkura báró és csapata fűtötte a népeket, na meg egy gigant máglya, akiket a cigányos-népzenés-balkános-harmonikás-reppes frivol jazz nem indított annyira be. Ezek nem a fiatal lányok voltak, megsúghatom.
De nem volt időnk a téren bámészkodni, mert vártak ránk a klubban, ahol kiderült, hogy a Kétházközt egyik MC-je is belekóstolna a slambe, és még egy bátor jelentkező akadt, úgyhogy gyorsan meg is született a program. Még felvetődött, hogy kezdjük el a teraszon, és onnan menjünk le a közönséggel együtt, de a hirtelen jött eső keresztülhúzta villámszámításunkat, úgyhogy fél tizenkettő tájban, jó százötven ember előtt színpadra léptünk.
Slamre hangolva
Nekem úgy jött le, hogy korfüggő, kinek mennyire jön le, hogy mire megyünk. A közönség fiatalabb, kissé talán türelmetlenebb része nem tudott egészen ráhangolódni a témára, de becsülettel kivárták ők is, amíg bejöttek újra a beatek.
A brigád másik fele jobban vette a lapot, Ponza egyik-másik poénjára jöttek a spontán reakciók, kialakult a kapcsolat. Az én sűrű és ismeretlen szövegeimre inkább akkor reagáltak, amikor befejeztem egyet, és többnyire pozitívan, ha jól emlékszem.
Természetesen a helyi előadókat extra üdvrivallgással fogadták, ebből az energiából mi is profitáltunk, úgyhogy ezúton is köszi nekik, meg szerencse és kitartás, hogy terjesszék és nyomják a slamet, ha kedvet kaptak hozzá.
Kb órás műsor után Ponza szépen átvezette a slamet rapbe, újra a dekkek mögé álltak az RH kitűnő dj-i, a színpadra meg a Kétházközt mellé megérkezett a Keleti Membrán kétharmada, és együtt adtak a hiphopnak, meglehetősen alaposan. Itt én már csak megfigyelő üzemmódban működtem, arcomra barázdát vájt az élet, szemem alá a bánat, nem találtam a babámat, öt galád nap a gyárban leamortizálta a barázdákat, nem a bakeliten, hanem pihenés a szürkeállományba kell itten. Még mielőtt teljesen elveszteném a fonalat.
Nagy pacsi Debrecennek, a Romlott Hazainak meg mindenkinek, aki szívesen látott minket, és hálistennek ők jó sokan voltak. Keleten is elindult a slam, reméljük híre megy, kedv támad, megmarad.
Béke veletek.
Utolsó kommentek