baowah

Nímand seregem

Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs
Te szívtelen nevenincs nímand seregem,
Bátran gyere be, ints, hogy testet hoztál
Tespedj mostmár, ne botorkálj te lator
Egy akol koholmány fejedre hoz rá
Átkot, pengét mellbe szúró vádakat
Lengén vártuk, mégis jött az áradat
Iszap mossa lázamat, csak pár tapasz
A sebre, hisz voltam én olyan sedre,
Hogy testet kaptam vállra, ordibálva
Tövisbe estemben én is restelltem,
Hogy nem téged hívlak, pedig én bírtam,
Színvak voltam, suta monokróm tolvaj
Hol vagy most, hogy színt adj, élő szép lelket,
Tölts fel testet, mondd, ne csak járj, már érezz,
Fájdalmat fogj fel és szerelmet dobj el,
Lopj el mindent, amit az érzés gerjeszt,
Csak terjeszd a rosszat, egyre fokozzad
A velődig fájjon, meg kell, hogy ismerd,
A túlsó oldalt, az érem sötét felét,
Mielőtt csendben eléd tennénk a jót
A repülés mögött ott a zuhanás,
Finom utalás, hogy fej van vagy írás
Sírt áss, hisz neked majd senki sem kapar
Ha csak ma hálni jár beléd a lélek
Állni már nehéz ha véreb cibál meg
És ki vár meg ha pottyanok, emel meg ha
Ott vagyok a sárban, arcom mellett száz
Bakancs harcol meg mert vár ölelve föld,
Kaland, ilyesmi, íves mívelt gerinc,
Roppan, ha taposnak csúf csallóközit
Otthonként ragadó sárba, rút lárva
Vagyok, mégha angyalok sugdossák most,
Hogy felállj, padok várnak és iPodok
Muzsikálnak fejembe hamis hangot
Csendet akarok, ez olyan nagy kérés?
Az arcom mellől eltünő lábakat,
És ágakat, hogy kapaszkodjak ki
A csúf iszapból, én tavaszt hoztam, ni
Van úgy ki kampót akaszt a bőr alá,
Engem kérem emeljetek, hónom alá
Nyúlva, talpam alatt remegjen a föld
Te meg ne csak törd a nyelvet, emberként
Kell igyekezned, hogy hordó nélkül is
Szónok lehess, kövessen nímand sereg
íme hát, kormányra mindkét félkezet
tünjön el mind, ahol a nyelv fékezett -
- kanyar, s gyorsul szó, minden ékezet,
ha karburál a nyelv, az csak élvezet
ha szóhoz juthatsz, a lelket engedd ki
vettem ki a világból én oly sokat
mosolyokkal töltöm be a gödröket
vezettem fáradt ökröket, hogy lépjen
át fejemen az összes herélt állat
hirtelen mindegyik támad, harapja
meg a tápláló kezet, hova vezet?
Tenyeremmel ölök vagy áldást osztok
Ti meg hamis számlát hoztok, igazi
Méregről, amit nem én szórtam át a
Szomszéd házra, lázra járó seregem
Nem vezetem elmaradó csatába.

Tócsa sápadt tükrében nézem arcom
Nincs nótám, talán már szívem sincsen
Minden kincsem torkomba nyomtam, hányok
tömegtől, elfutó nímand seregtől
fejemből csak átkot tudsz már kihúzni,
torkomban dobog szívem, tépd ki szépen.