A Slam költészetet az 1980-as évek közepétől kezdve egyre inkább a vokális előadásmóddal hozták kapcsolatba, a stílusát a hip hop zenéhez hasonlították és gyökerét a Dub költészetben látták (ami egy ritmusos és politizált műfaj.)
Hogy érzékeltessem, mennyire bonyolult a hasonlítás kérdése is, a 2005-ben és 2006-ban megrendezett Individual World Slam bajnokság nyerteseit hozom fel példának, akik közül hárman nem használnak hip hop stílust, de a negyedik már hip hop költőként ismert (annak ellenére, hogy jó néhány verse nem hip hop stílusban íródott). Azt viszont állíthatjuk, hogy azok a költők, akik kiemelkednek a hip hop-ban, sikeresek lehetnek a slam-ben is; habár, a slam-költők a hatásoknak egy sokkal tágabb választékával bírnak.
A slam-költők egyik célja, hogy megváltoztassák az irodalomról elfogadott általános nézeteket, a másik pedig, hogy ledöntsék a korlátokat a költő/előadó, a bíráló és a közönség közt azáltal, hogy utóbbi a pontozáson keresztül dönti el, hogy az utolsó körben kit kíván még hallani.
Utolsó kommentek