Két és fél éve kezdtük Budapesten, azóta több város is csatlakozott és 2010 nyarára eljutottunk odáig, hogy lassan több helyre hívnak minket, mint amennyi belefér az időnkbe, de persze ez hálás feladat. Útközben sokszor feltettük már a kérdést magunknak, hogy jó irányba halad-e ez a dolog, és néhány napja beindult némi diskurzus erről Id bejegyzését követően. Ezekre reflektálnék néhány pontban.
Magyar slam iránya
Lehet hogy váratlan lesz, de nem mindenben értek egyet Iddel. A magyar slam eddig is költőibb, versesebb volt, mint külföldi megfelelői és ez szerintem tökéletesen levezethető a magyar kulturális hagyományból és jót is tesz a műfajnak, hogy van benne magyar jellegzetesség. Viszont azt is fontos látni, hogy a slam külföldön a legnagyobb színházakat is megtölti, a népesség szinte minden rétegét megszólítja, itthon pedig tíz emberből nyolc elfordítja a fejét. Ez nem (csak) azért van, mert a magyar ember kevésbé nyitott, hanem mert a mai magyar slam produkciók nagy része valóban nem nekik szól.
Sokat vitatkozhatnánk a slam definíciójáról, de az biztos, hogy a sikerének az a fő oka, hogy leszállt az elefántcsonttoronyból és úgy formálta a verset, hogy az ne csak a művészeti elitnek, hanem mindenkinek szóljon. Népi költészet vagy népi színpadi beszéd, ha úgy tetszik. Ehhez el kellett dobnia pár dolgot a klasszikus eszköztárból és feláldozta a hétköznapiság és az elsőre-érthetőség oltárán. Mi amatőr költők és rapperek gyülekezeteként valahol a kettő közül indultunk, de az utóbbi hónapokban mindenképp az elefántcsonttorony felé haladunk. Néhány embernek valóban van is ott keresnivalója, mert hiszek abban hogy előbb-utóbb bekerül valaki a magyar költészeti világba és elismert, többkötetes költő lesz. Viszont azt semmiképp nem gondolom, hogy ez a kizárólagos irány amerre menni lehet.
Ha az olimpiai megnyitón tízezrek ünnepelnek egy slam előadást, akkor van ebben másfajta lehetőség is. Nem vagyok elég okos ahhoz, hogy megmondjam hogyan lehet erre a szintre eljutni, de pár ötletem azért van.
- Sok slam vers végén nincs konklúzió, nem tudni miről szólt, mit akart mondani. Az emberek többsége nem olvas a sorok között. Szeretem ha több jelentésréteg van egy versben, de ha nincs egy alapréteg, amit első hallásra anyukám is megért, akkor megint csak a művésztársak fogják értékelni. Vagy ők sem.
- A slam színpadi műfaj. Fontos a megírt szöveg, de szerintem még fontosabbak a színpadi dolgok. Hangsúlyozás, mozgás, hatásszünetek, ezekkel szinte alig él valaki. Milyen lenne ha a Dumaszínházban cövekként állva olvasnák fel a poénokat? Ez ugyanaz a kategória. Ha nincs szenvedély és igazi előadás, akkor ez a műfaj soha nem fog eljutni szélesebb rétegekhez.
Szerintem mindenki döntse el, hogy költészeti pályán szeretne érvényesülni, vagy inkább a köznapibb slamet erőlteti, vagy esetleg valamit a kettő között. A Kőlevesben továbbra is teret adunk minden csoportnak, és nem tesszük le a kizárólagos voksot egyik mellett sem.
Sokszor felmerülnek személyes sérelmek is a versenyekkel kapcsolatban. Erre annyit tudok mondani, hogy az ember nem tud objektív lenni olyanokkal kapcsolatban, akiket egy-két éve ismer. Verseket pontozni amúgy is abszurd dolog, úgyhogy tekintse mindenki játéknak. A Kőleves slam tényleg csak egy műhely. Itt lehet gyakorolni, inspirálni egymást, versenyezgetni, együtt dolgozni. Hosszú távon úgyis az a lényeg, hogy ha egy nagyobb rendezvényen kilépsz 50-100 ismeretlen elé, akkor mekkora tapsot kapsz.
Utolsó kommentek