Slam Poetry Budapest

Közösség

 

Lépj be Facebook és Iwiw csoportunkba!
Írj egy üres levelet erre az email címre, és felkerülsz a hírlevelünkre, ahova havonta 1-2 értesítő levelet küldünk a rendezvényekről.
A szervezőknek ide küldhetsz levelet.

Utolsó kommentek

Támogatóink

Networked Blog

Címkék

Címkefelhő

2010.06.27. 15:41 Id

Slammiség - Urban Superheroes selejtező

Végre egyszer nem kell a magam nevében elnézést kérnem a szójátékért, mert nem én voltam az elkövető. Nevét fedje sűrű homály szevasz TG, mert a júniusi Kőleves pont a homály eloszlatásáról szólt elsősorban. És megvan a két továbbjutónk is: Szabó Márton és Arton. Gratulálunk, július 23-án találkozunk a Tűzraktérben!

Mindig, amikor lehetőségem van a Kőlevesben tartott slamekről beszélni, elmondom, hogy a legnagyobb pozitívuma ezeknek az összejöveteleknek, hogy minden egyes alkalommal van valami extrán jó, valami meghökkentő, meglepő. Egy új arc, egy új vers, egy új hang, ami magával ragad. Most annyival egészíteném ki, hogy a legtöbbször ezek nem a tervezett programban bukkannak fel. Általában a végén, a szabad blokkban, amikor nincs megkötés, nincsenek korlátok, szabályok, pontszámok, zsűri, verseny. Csak a vers van, az előadó meg a közönsége.

Most szombaton igazi verseket hallottam. Bármely korszak bármely ünnepelt költőjének műve mellé bátran odaállítható alkotásokat.
Igazi, szívből jövő, okos ésszel formába öntött, kompromisszummentes véleményt művészien tálalva is hallottam.
Meg egy igazi, istenadta költő tehetséget is hallottam.

Senkit meg nem bántva, szerintem abba az irányba kell menjünk, amit tegnap TG, Tomci és Szabó Marci megmutattak. Mert arra van az inspiráció, és megkockáztatom, arra van a művészet is. Úgyhogy gondolkozzunk közösen a jövőn.

Ebből, meg a két és fél év tapasztalataiból azt a következtetést szűrtem le, hogy megérett a reformra a havi slam a Kőlevesben. Igyekeztem néhány gondolatot összegyűjteni, hogy mit szeretnék:

  • Nyitott platformot, vagyis minden résztvevő számára egyenlő feltételeket, olyan környezetet, ahol a szöveg és az előadás van előtérben, nem a hierarchia.
  • Befogadó közösséget, mert nem szeretném, ha okkal vádolnának belterjességgel. Azért hoztuk létre a Slam Poetry Budapestet, hogy lehetőséget biztosítsunk a szabad verselésre. Ez az alapcél változatlan.
  • Együttműködést, azt szeretném, ha mindenki a magáénak érezné, amit csinálunk. Ennek záloga, hogy beleszólása van abba, hogy merre megy a SPB. Minden jó ötletet igyekszünk megvalósítani. Másképp megfogalmazva: a közös projektekből mindenki többet tanul és többet profitál.
  • Párbeszédet, ez talán a legnehezebb, mindenki máshonnan jön, mást hoz, másfelé megy, és éppen ez a sokszínűség, ami a legnagyobb kreatív potenciált hordozza. Aknázzuk ki, hallgassuk és értsük meg egymást.
  • Kiválóságot, bátran hallgassunk a kritikai érzékünkre, és törekedjünk arra, hogy egyre jobbak legyünk. Teremtsük meg a kereteket, az eszközöket és a módszereket, hogy fejlődhessünk.
  • Őszinteséget magunkkal és egymással szemben. Az automatikus vállonveregetés meg az elhallgatott kritika káros. Hozzuk egymás tudtára az őszinte véleményünket.
  • Célokat, egyéni és közösségi szinten is. Hol szeretnénk magunkat látni mondjuk egy év múlva? Afelé haladunk?


Ti mit gondoltok?

22 komment

Címkék: jövő szabó márton slam tg tomci arton


A bejegyzés trackback címe:

http://slampoetry.blog.hu/api/trackback/id/tr522113680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

tomciadmirális 2010.06.28. 11:08:41

Egy-egy slam poetry alkalmával mi lenne ha lenne egy olyan
"klasszikus blokk" ahol mindenki egy-egy személyes kedvencét
szavalná el valakitől? Akár egy régi klasszikustól akár egy kortárstól.
Adytól, Kosztolányitól, Parti Nagytól, Pilinszkytől, Nietzsche-től, Whitmantől stb stb. végtelen hosszú a lista ugye...

Ez az egyik ötletem.

Írod te is ID h a hátbaveregetéseket meg kellene előzze a személyes vélemény, az építő kritika az elhangzott írásokról...

Mi lenne ha a produkció után nem sietne egyből el a mikrofontól az előadó hanem engednénk még egy picit az életre kelt, szárnyakra kapott verset még egy picit lebegni a levegőben és 2-3 percben interaktív módon, szigorúan szakmai és szubjektív szempontok alapján mindenféle sértő szándék nélkül kifejthetné aki akarja, hogy neki mi tetszett, mi nem, stb stb.?

Id 2010.06.28. 11:54:17

Szia Tomci,

Én nagyon ódzkodtam a mások versének a felolvasásától, mondván, hogy az idegen a slam szellemiségétől, de biztos rengeteget lehetne belőle tanulni, úgyhogy nem vetném el semmiképp, de érdekelne, mit gondolnak a többiek.

A másik ötletet viszont teljes mértékben támogatom. Mindenképp jó volna megbeszélni, elemezni az elhangzottakat
+ a vetítést is szeretném átalakítani úgy, hogy kicsit kivesézünk egy-két verset, külföldit, magyart vegyesen. Jó lenne, ha versírásban és az előadásban is tudnánk fejlődni, tudatosabban. Mert eddig szerintem mindenki csak engedte be a hatásokat, amit látott-hallott, de most már azért mindenkinek a fejében kezd kikristályosodni talán, hogy mit tart jónak, és erre lehetne szándékosan törekedni.

Mit gondolsz?

Bad Milton 2010.06.28. 12:39:00

Én (Brownwood Dani)csak gyorsan két sort írnék mivel sietek. A kommetelés teljesen király és nagyon fontos főleg ha már ilyen workshop jellegűek a kőlevesek mint amilyen az utóbbi volt. Nagy szükség lenne rá! A másik ötlet Horthy Admirálistól meg szintén jó de mi lenne ha úgy csinálnánk hogy egyes műveknek az általunk képzelt Slemmes interpretációja kerülne előadásra. Mert valóban nincsen értelme egy versfelolvasó estettel altatni a már eleve oxigénhiányos közönségét!
Detsz oll fóksz

ftomcika · http://blog.hu/user/id/295149 2010.06.28. 12:50:15

Előadástól függ, mennyire álmosítja be vagy élénkíti fel a közönséget... ;)

De nekem pl tetszik amit Brownwood Dani mond...Úgy is egy érdekes színezetet kaphat a dolog...

Angyal Gyula 2010.06.28. 19:05:41

Ha már - legalábbis elméletileg - biztosított a vélemény nyilvános megosztása, akkor én is tennék észrevételeket. Pozitívat, negatívat egyaránt.
Pozitív az egyre tudatosabb netes jelenlét, a fellépők gondolati és stílusi sokszínűsége, az estek oldott hangulata. 2 éve még nyári szünetet tartottatok és még nem slameltem, (akkor én még otthon voltam gipszben) tavaly szabadtéri slamek is voltak, most meg már extra előadások! A slam poetry létjogosultságát bizonyítja az élő szó sikere. A költészet nem a könyvkiadók kiváltsága…Gondoljatok bele, hogy mióta van nyomda – ötszáz éve! Már előtte is voltak költők, és élő szóban adták át közönségüknek a lélekaranyat! Mi is ezt tesszük.
De számos a negatívum is, ami csiszolásra, vagy kiiktatásra vár.
Őszintén szólva részben kellemetlen hangulattal távoztam szombatról, akárcsak a Tilos Slam 2010-ről és Berlinből is. Ugyanis sokszorosan megtapasztaltam – és külföldiek is, akikkel beszélgettem – hogy gyakran nem a slam poetry 2 pillére (előadás+szöveg) számít. Nagyobb súllyal esnek latba a szimpátia/unszimpátia, személyes kapcsolat, a fellépő vmilyen hovatartozása, egyéb. Persze, lehet rám sütni, hogy „a vesztes panasza”, de attól még igazam van. Teljes nyugalommal veszem tudomásul, ha valakinek nem vagyok „jó arc”, nem ettől függ az önértékelésem – de sajnos a pontozás olykor igen…
Szabályok: annyit érnek, amennyire betartja őket a versenyző és a zsűri. Artonnal emberileg jól megvagyunk, de a Harcsa Kata-vers nem szállhatott volna versenybe az Urban Superheroes kötött témájú versenyén. Ugyanis nem volt hozzá köze. A Tilos Slam 2010-en pedig Tokai András úr versei nem illettek a témába, ráadásul nem tudta a (nagyon rövid) verseket fejből, amikből ráadásul csak 1-et olvashatott volna fel. Többszörösen megtörte a szabályokat, de mégis be lett juttatva. Azért kapott jó pontokat pl. a Tilosos sráctól, mert idős, 20 évvel ezelőtt slamelt és aranyos. Tehát sem a téma, se a jó előadás, se a masszív költészeti érték (szóismétléses rímelés…) nem stimmelt. Most komolyan, srácok…Egy borversenyen aki pálinkával jelentkezik, annak meg kell köszönni a részvételt, nem versenyeztetni, csak legfeljebb engedni bemutatni a cuccát.
A V4-DiszkrimiNÁCIÓK-slam pedig nem feloldotta, hanem prezentálta a diszkriminálást. Feltűnően alacsony pontokat kapott TG és én is (főleg a külföldiektől), pedig fejből mondtuk masszív átéléssel a verseket. Nem kell a felolvasásra negatív pontokat adni, de a memorizált előadás akkor is magasabb rangú, több pontot ér. Kész. Azt pedig el kellene dönteni, hogy a „legkisebb ellenállást keltés elve” helyett a „legerősebb önmegvalósítás” érvényesüljön. Hozzám már sokszor jöttek oda emberek slameken úgy, hogy „le lettél pontozva, ennél többet érdemeltél volna.” Berlinben egy csaj azért adott nekem kevés pontot, mert nem szereti a magyarokat. Egy másik azért, mert más slammerekkel arról beszélgettünk hogy nincs jól előkészítve a helyszín (ami igaz volt és a kinti szervezők hibája). Mindezt úgy, hogy kiderült, a frissen felkért zsűri NEM ISMERTE A SLAMET és NEM KAPTÁK MEG a nem-német és nem-angol nyelvűek versfordításait. Pedig azt elküldtük előre… Én angolul nyomtam, német és angol bevezetővel. De több külföldi mesélte nekem később, hogy a nem-német és nem-angol nyelven versenyzők aránytalanul kevés pontot kaptak. Most komolyan, mit érnek az ilyen zsűrik?
Az unszimpatikus verstéma sem érdemel negatív pontokat, elvégre egy zsűritagnak a fellépést és a szöveg művészi, ill. eszközi színvonalát kell értékelnie. Több alkalommal hallottam én is olyan szövegeket, amik nekem unszimpatikusak voltak, de előadásmódját és megírtságát nagyra értékeltem. Ha nem tetszik a személyiség, az nem lehet negatív pontozás tárgya és kész. Ezen felül kell emelkedni.
A Szubkult-Úrhatnám Polgárok című versem slamre menve, HÉV-en-villamoson és a helyszínen íródott, másnaposan és 4 óra alvás után. Mégis tele volt szövegtrükkökkel és masszív gondolatokkal. Ha ez nem inspiráció, akkor… Az 5, 6 pontokat méltánytalannak éreztem. Azt tudtam, hogy az Akkezdet-Fankadeli-viszály felemlegetése merész egy Ponza-részvételű eseményre készülve (talán ez szúrt pár szemet), de a szöveg jogos, ugyanakkor elismerő is. Ismertek hogy önkifejezésben kompromisszummentes vagyok, ugyanakkor nem szokásom rendes embereket megbántani. Se a talpnyalás, se a jófejek lebunkózása nem kenyerem. A Fanka-Phiai-balhé is csak „vihar egy pohár vízben”. Azt pedig furcsállom, hogy ez a spontán, minden kedvezőtlen feltétel ellenére színvonalas vers éppen a spontaneitására nem kapott pontot, míg a Tilos Slam 2010-előselejtezőjében Woody (akinek személyével nincs ellenérzésem) kifejezetten fel lett pontozva egy frissiben megírt, angol verssel, amit zéró színpadi megnyilvánulással olvasott fel. Ami pozitívum az egyik embernél, az legyen a másiknál is. Ráadásul ő a számkereten kívülről, utólag lett beengedve, ponthatár-lehúzással. Akkor ugyanezt a toleranciát más slammerek is kapják meg. A szabályokat pedig a zsűrik tartsák be, ne változtassák menet közben.
Freestyle: szerintem ez már egy szinttel magasabb a (nem éppen amatőr) húszperces versírásnál. Le a kalapommal minden rögtönző előtt, aki helyben, azonnal művészetté rímeli a szóömlést. Nekem is megyeget már, 2-4-6 sorok törnek ki a számból amikor rákattanok. De a műfajmeghatározás szerint „a slam nem freestyle”. Egy motorversenyen nem fair starthoz állni vadászrepülővel. Ugyanakkor inspirálónak tartanám freestylerek és slammerek közös rendezvényét, a slammerek a helyszínen írjanak 20 perc alatt, a rögtönzők a színpadon alkossanak.
Hogy ki hogyan nyilvánítja ki saját alkotását, az mindenkinek saját döntése. Szerintem TG jelmezes, elvont, gyönyörű szövegei éppúgy helyes irány, mint Máté szabatos, érzékeny versei színészi előadásban, vagy az én verseim, amik gyakran a vicc vagy a groteszk (Fehér Nigger Vagyok) világot jelenítik meg. Egyéniségek vagyunk, akik olykor egyszerre ütköznek ellenállásba és aratnak tetszést. Erről szól az önkifejezés, benne van a pakliban.
Önkritika: tisztában vagyok képességeimmel és hátrányaimmal is. A slameken az első versben ritkán vagyok teljesen feloldott, később mindig fellazulok. A brutális energiakitörés sem prioritásom. Nem tartom magamat a legjobb slammernek, de a jó teljesítmény kapjon jó pontot – nem csak nálam. Nem fogok mindig bohóckodni csak azért, mert az jól megy.
Véleményeimben nem személyeket, hanem döntéseket kívántam elítélni. Bízom benne, hogy nem leszek persona non grata azért mert elmondom a saját véleményemet és másokét is – akik slamen, vagy utcán összefutva, vagy Berlinben közölték észrevételeiket. Ezek között nem-slammer barátaim, közönségi személyek és külföldi slammerek egyaránt voltak. Ezek a hibák a slam poetry testén levő szépséghibák, amiket érdemes felszámolni, vagy csökkenteni.
Hú, jó hosszú szöveg lett :-) Jövőre vonatkozó ötleteim:
-többször említettem már a youtube-on, twitteren, iwiw-en történő gyakori jelenlét szükségét. A youtube-videók angol feliratozása nagy előny lenne nemzetközi kapcsolatok fejlesztésére (pl. testvérváros-rendszer, promóanyag). Egyéni blogok, honlapok a versek felrakására.
-minden slammernek javaslom online profilokon vers/videó elhelyezését. Irodalmi versenyeken részvételt és minden irodalmi fórumon ahol részt vesztek, említsétek meg a slam poetry-t és az eddigi eredményeket, sajtót. Hatásos! Irodalmi lapoknak is lehet küldeni, bár a némelyek sznobsága óriási akadály. Az újság/kötet publikálásokat, versenygyőzelmeket tegyük közhírré a slam-szájtokon. Az olimpiai megnyitón történt slam-videó (Shane Koyczan: We Are More) óriási fegyvertény, használjuk a linket! Szintén érdemes lenne nagyobb slamekre versfüzet megjelentetését (pl. 100-200 példány), ami minden fellépő elhangzó versét tartalmazná. Szervezés kérdése hogy szponzorpénzből, vagy önerőből történne. Megkaphatnák a füzetet a vendégek a kijáratnál.
-nagy cégeknek nyugodtan küldjünk emileket, slam-szervezésről érdeklődve. A Djuice-slam oltári jó ötlet volt, húzónév. Már javasoltam a klubszervezőknek település-ünnepekre, cég-szülinapokra való jelentkezésünket is.
-média: települési újságok/rádió/regionális tv-knek nyugodtan el lehet küldeni bemutatkozó anyagot. Nem alázatosan, csak udvariasan, megtámogatva az emilt linkekkel, pár képpel – elvégre többet mondanak 1000 szónál :-) Ha nem válaszolnak, akkor még 2-3 alkalommal, hasonló udvariassággal.
-színtér növelése: mind az egyes slamek közönségének növelése, mind az új városok bevonása jó út. Előbbi vertikálisan, utóbbi horizontálisan növeli a slam tekintélyét. Van egy haverod, rokonod x város főiskoláján, egyetemén, önkormányzatában, kulturális klubjában? Írj neki :-)
-hajtóerő: srácok és csajok, mi fiatalok vagyunk, szenvedélyesek, szemtelenek, találékonyak, tehetségesek (nem dicsérem magunkat, csak tény) és szervezettek. Természetes, hogy a karosszékeikbe belenőtt Pató Pálok elítélnek majd minket XD XD Csak épüljünk tovább, kitartóan, vidáman, szeretettel – az idő nekünk dolgozik…
Függetlenül bizonyos negatív élményeimtől, szeretem a slamet, örömmel rázok kezet továbbra is mindenkivel akivel összefutok akár esten akár máshol. Nincs bennem ellenszenv senki iránt és bízom benne hogy burjánzó egyéniségemet türelemmel kezeli az is, akinek nem vagyok a szíve közepe. Életem további részének tekintem a slam poetryt, avagy villámköltészetet és gondoljatok bele: az eddigi leghatásosabb slamet Petőfi/Petrovics Sándor nyomta a Nemzeti Dal formájában!
Gyula, angyalgyula79@gmail.com

Artone 2010.06.28. 22:36:58

Sziasztok!
Először is mentegőznék egy kicsit Gyula nagyon is jogos felvetéseire. Ugyanis én valóban nem témába vágó verseket mondtam ráadásul elöször kettőt olvastam fel (ez is azért volt mert félreértettem Id-t mikor megkérdeztem előtte hogy hány vers lehet), na szóval a helyzet az hogy készületlenül érkeztem, nem is voltam képbe hogy mi a téma, és tudtam hogy ez valami előselejetező de nem igen tudtam hogy mire meg ilyesmi, szal mondhatni hogy csak úgy beestem. Ezér utólag is bocs. És akkor a tárgyra térve. Először is ezt a "klasszikusok-átirata (slammesen)" blokkot nagyon jó ötletnek tartom és teljes mellszélességgel támogatom. Ami a pontozást illeti, eltekintve attól hogy Gyula aktuális panaszai jogosak-e vagy sem, én a magam részéről sose tudtam igazán komolyan venni. De hozzáteszem, nem is a ezért járok le a kőlevesbe, mármint a versenyért vagy a helyezésért, hanem meghallgatni másokat és elmondani a saját cuccaimat. Ugyanakkor ha komolyan vesszük a kompetitív részét a dolognak akkor a 3 véletlenszerűen közönségből kijelölt zsűri nyilván nem objektív, valamit azért jelent a pontozásuk, de talán kevés lehet. nem tudom mi lenne a jobb megoldás, esetleg a közönség zsűri mellé még egy 2-3 tagú hozzáértő zsűri is kéne csak hát ki vállalná be és kit fogadna el mindenki... szóval nem tudom, ezen még lehet gondolkozni, de ez egem spec annyira nem foglalkoztat. És hozzáteszem hogy ez az egymás véleményezése a vers után amit mondtatok, egy jó részmegoldása lehet ennek, bár rejlenek benne veszélyek is. na most hirtelen ennyit, az eddigiekhez, amúgy jó gondolat hogy ötletelgessük az újításokon majd még én is filózok rajta, hogy szerintem mi lenne jó még.

Id 2010.06.28. 23:41:47

@Gyula
Köszönöm, hogy ennyi energiát feccöltél bele, hogy elmondd a véleményedet.
Két részre bontanám a válaszomat:

Először is a slamről általában osztom, hogy a szóbeliség és a szájhagyomány újrafelfedezése. Én nem szeretném, ha versfelolvasó-est irányba mennénk hosszú távon, ugyanakkor rengeteget lehet tanulni a mesterektől. A nyelv zenéjéről, hogy hogyan fogj meg egy témát, képekről, kifejezőerőről, rengeteget. Ezt Tomci gyönyörűen versbe is foglalta legutóbb, nem én vagyok a leghivatottabb, hogy erről elmélkedjek. Nem vetem el, hogy dolgozzuk fel mások által írt kedvenceinket, de a fő irány, az a saját szöveg kell legyen szerintem.

Amit a szervezésről és a slam műfaj fejlődéséről írsz, ott már azért nem osztom a nézeteidet. Hogy ki-ki hogyan futtatja, menedzseli magát, az a habitusán, idején, összeköttetésein stb., de főleg a céljain múlik. Az én célom, hogy a slam tehetséges embereket vonzzon, mert nekem az a jó, ha velük tölthetem az időmet. Ez önző, ugyanakkor talán másoknak (közönségnek, előadóknak) is hasznos attitűd.

Az SPB-t viszont az organikus fejlődés jellemzi. Egyre jobb produkciókat képesek létrehozni azok az előadók, akikkel kapcsolatban vagyunk, és ezért keresnek minket, nem mi nyomjuk magunkat. Illetve vannak olyanok, mint a Bánkitó szervezői, a Tilos slamek szervezői, vagy épp a Kőleves tulajdonosai, akik már akkor lehetőséget biztosítottak nekünk, amikor még messze voltunk az igazán jótól. Ezek értékes együttműködések forrásai. Arra törekszünk, hogy minél több izgalmas, értékes, tehetséges slammer juthasson szóhoz ezeken a rendezvényeken. A havi slamet pedig én személy szerint szeretném a műhely irányába elvinni. Ezért kezdeményeztem ezt a párbeszédet.

A másik része a válaszomnak talán inkább személyes természetű. Értékelem az őszinteségedet, de az okos gondolataidhoz méltatlan a személyeskedő panaszáradat.

Igen, voltak a felsorolt rendezvényeknek lebonyolítási problémái, többször a zsűri sem állt a helyzet magaslatán, ugyanakkor a versenyt érdemes hűvösebb fejjel is megnézni.
A vers-verseny ugyanis egy badarság. De ez nem jelenti azt, hogy nem jó móka, vagy hogy kialakult szempontok alapján ne lehetne eldönteni, hogy az adott három-három percben melyik előadó győzte meg magának jobban a közönséget. És ebbe bele fog számítani a szimpátia, a hely, az időpont, a közönség, a közeg, az egyéni energiaszint, a motiváltság, az ismertség, a szöveg minősége és még számos szempont.

Én szeretek versenyezni. Nem is tagadom. Tudom is, hogyan kell. Ezek előnyök egy kompetitív műfajban. Ugyanakkor nem a győzelem a lényeges: nekem a lelki és szellemi egészségemhez kell, hogy slameljek. Szerintem te is így vagy ezzel.

Viszont egyáltalán nem vagy eléggé önkritikus.

Ha nem akarsz mindig bohóckodni, csak azért, mert az megy - lelked rajta, de ezt ne a világon kérd számon, folyton külső, gátló körülményekre mutogatva. Amikor bohóckodsz, és beleéled magad, és épp nem öncélúan mocskos a dumád, hanem lényegre törő és frappáns, akkor az előadásod zseniális fricska mindannyiunknak, magyar társadalomnak, politikának, elitnek, művészetnek.

Viszont sokszor nem ütöd meg ezt a szintet, és olyankor nem jó téged hallgatni.

További konkrétumok: az elődöntőre nem volt téma megadva. Idézem: "A júniusi összejövetel a Kőlevesben az Urban Superheroes selejtezője lesz. Június 26-án szombaton, 20 órai kezdettel tehát hagyományos slam verseny a Kőlevesben. A két legjobb megszerzi a jogot, hogy fellépjen július 23-án a Tűzraktérben."

A mások vélt vagy valós viszályára meg csak annyiban reflektálj, amennyire az téged érint szerintem. Hogy Ponzát hogy keverted bele, azt végképp nem értem, de ne is magyarázd meg, kérlek, mert nincs elég információd.

Persona non grata? Te színesíted a slam világát, de hogy milyen színekkel, az rajtad múlik.
Az egyéniséget meg az őszinteséget - szerintem a közösség nevében beszélhetek most - mindig szívesen látjuk. A józan kritikát is. A sértett fanyalgást viszont nem.

@Artone
Ne mentegetőzz! :)
A hozzáállásodért meg le a kalappal. Szerintem a megvitatósdi jó ötlet, milyen veszélyeket látsz benne?

ftomcika · http://blog.hu/user/id/295149 2010.06.29. 00:11:06

Teljesen egyetértek ID-vel, kb minden egyes szóval...

Én sem azt javasoltam h gyökerestül változzon meg a megszokott Kőleveses slam-ek menete, hangulata csupán felvetettem, hogy - nem is szükséges mindig csak ha mondjuk a közönség soraiból is óhajtják páran- kicsit megfűszerezhetnénk ezzel is a dolgot, kipróbálni egyszer mindent ki lehet utána úgyis látnánk, hogy mennyire fekszi meg a közönség gyomrát...Nem kell, hogy irodalomórába torkolljon az este meg hogy feszengve hümmögjünk magunk elé...

Igazából ez fakultatív dolog ki olvas és mit, egyáltalán van-e igénye régi klasszikusokra illetve, hogy azt mondjuk egy új és rövidebb blokk keretében elő is adja.

Írtátok, hogy nehogy egy lapos "versfelolvasó-estbe" fulladjon ez az egész ezáltal...

Miért ne lehetne egy József Attila Ódát vagy Radnóti Járkálj csak halálraítéltet TG-sen vagy Matits Istvános dinamikával és lüktető feszes tempóban előadni? Élvezhetően? Szerintem Brownwood Dani erre célzott néhány kommenttel fentebb...?

Jó dolog a versenyzés de én azt vallom, hogy egy pontrendszer - legyen akármilyen hozzáértő a zsűri vagy akármennyire nem - nemtudja meghatározni egy vers milyenségét, értékét. Persze vannak bizonyos állandó és örök szempontok (forma, ritmus, egység, rím stb) amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni de ha egy "laikusabb" zsűri áll össze akkor az sajnos tény, hogy az akkori pillanatnyi első benyomásai alapján fog pontozni...Esetleg küllem, hang, arc, haj mittudomén...Inkább az előadó személyében mélyül el és nem a vers tartalmában, esetleges képeiben, ritmusában ésatöbbi...

Szóval egy picit "becsapósnak" érezheti / érezhette Gyula a pontozósdit és egy kicsit valóban az is...

Mindenki másképp hall egy verset és mindenkinek mást jelentenek a sorok, alighanem...

ftomcika · http://blog.hu/user/id/295149 2010.06.29. 00:16:26

Ja és most jutott eszembe a pontozósdiról mikor a Holt Kötőkben Keating kitépeti a diákokkal a szöveggyűjteményből Dr. J. Evens Prichard értekezését a költészet értelemzéséről amikor azt ecseteli, hogy egy skálán kaphatunk képet egy vers milyenségéről és művészeti nagyságáról...Röhej. :DDD

ftomcika · http://blog.hu/user/id/295149 2010.06.29. 00:38:05

És sorry h megint utólag jut eszembe még valami de hogy ki mit olvas, kinek mire van igénye, gondolom valamit hébe-hóba mindenki ha már verseket ír. Szépirodalomból valamit.

Ezzel nincs is baj mert ugye mielőtt házat kezdenénk építeni talán illene tudni valamit az építészetről, mit és hogyan, hova kellene tenni és nem csak egymásra baszni a téglákat amibő lehet ugyan egy látványos kupac de az még nem ház...

Sorry még1szer nem oktatás akart lenni csak megszaladtam... :(

Artone 2010.06.29. 14:25:37

Szerintem itt nem is arról van szó hogy lehet-e vagy nem lehet.. Eddig nagyjából semmi sem volt megtiltva a slamen, szóval például én is előrukkoltam már "klasszikus-átirattal" vagy antik metrummal, akárcsak Szabó Marci előző győztesünk. Szerintem a kérdés úgy merül fel hogy van-e szükség egy műfaji szeparációra, blokkonként, vagyis ahogy javasoltátok, hogy pl. az ilyen parafrázisoknak egy külön blokk legyen, illetve Preeko cikkét olvasva azon is el lehet gondolkodni hogy klasszikusabb/slammesebb blokkokat is lehetne-e szeparálni. A nehézség talán abban van ömlesztve kapjuk a pimasz és odaszúros slames aktuál-társadalmi szatírákat, és az erősen elvont lélektani, vagy metafizikai szösszeneteket. Számomra ez mindenképp inspiráló volna, mert talán többen észrevettétek én kevésbé slamas irányban mozgok, amelett hogy nagyon értékelem ezt a műfajt, és ez esetben nagyobb teret adnék magam száméra ilyen szárnypróbálgatásokra is. Természetesen az is nagyban befolyásolja a dolgot (és itt most végig csak a kőlevesről beszélek) hogy hány fellépő és hány érdeklődő közönségszereplő van. Amennyire én látom ez a kőlevesbe igen ingadozó, van hogy összesen vagyunk 10-en van hogy a közönség is van 20-30 fő. Talán érdemes ennek fényében aktualizálni a kérdéseket, tehát minden slam elején a fellépők és a közönség összetételéhez mérten kialakítani az aktuális esti programot. Ez persze nehéz mer több tervvel kell készülni előre illetve rögtönözni kel, de kísérleti jelleggel jó lenne, és ez az egész disputa azért indult - gondolom én - hogy kísérletezzünk az új dolgokon. Nyilván minél többen vagyunk lenn, mind közönség mind fellépő annál sokszínűbb a dolog, mert mi magunk határozzuk meg hogy mi is az a "Slam a kőlevesben". A műhely jellege a kis létszám miatt is adott lehet, és lehetőség arra hogy kipróbálgassunk dolgokat. Sajnos vannak akik magukra nézve túl kicsinek érzik már a kőleves tányérját, és csak a nagyobb kondérban főznek, pedig itt vettek kóstolót először, és még mindig vannak olyanok akik időt energiát nem sajnálva szervezik ezeket az esteket, pedig nyugodtan mondhatnák hogy ők már nagyobb kanállal mernek mit ami itt van. Szóval egyrészt lehetne színesíteni azzal is ha régebbi arcokat legalább időről időre lehívnánk, illetve volt olyan is már hogy egy kortárs költőt hívtatok meg aki részt vett az estén. Ezek is mind színesítik feldobják, hogy ne mindíg ugyanazok az arcok mozogjanak a színpadon, (amellett hogy mindenkinek az érdemeit maximálisan elismerjük). Na remélem nem írtam túl sok baromságot össze, még utóiratba annyit kérdeznék hogy az Urban Superheroes-ról van valami flyer esetleg valami részletesebb leírás vki birtokában?

ftomcika · http://blog.hu/user/id/295149 2010.06.29. 16:17:00

"Sajnos vannak akik magukra nézve túl kicsinek érzik már a kőleves tányérját, és csak a nagyobb kondérban főznek, pedig itt vettek kóstolót először..."

Itt rám gondoltál Arton? Mert akkor lehet valamit félreértettél vagy rosszul vezettem le... :(

Semmi gond a Kőleves tányérjának méretével ezt a klasszikus blokkot csak kósza 5letként vetettem fel nem lesz morzsával se kevesebb nélküle a szokásos menü...

Artone 2010.06.29. 16:39:37

Nem rád gondoltam ne aggódj :) -(Mellesleg így nicknévről nem is tudlak beazonosítani)
Igazából én magam nem voltam ott a kezdeteknél, csak tudom hogy sokan azért nem járnak akik régen nagyon is sokat dobtak az egészen mer már "kicsinek érzik". De nem akarok ebbe belemenni azér is fogalmaztam ilyen ködösen :).. Szal nem ítélek meg senkit azért mer hogy lejár vagy nem jár. magam is ritkán voltam mostanában, mégha szarkasztikusan is hangzott a hasonlatom, csak inkább sajnálkoztam fölötte. De ebbe tényleg nem is akarok belemenni, nem volt túl szerencsés megjegyzés a részemről.

Id 2010.06.29. 16:50:23

@Artone:
Épp ezért is szorgalmazom a kreatív műhely dolgot, mert maga a Kőleves nem tud nőni, de ez nem is baj szerintem.
Ahogy eddig is, továbbra is remek lehetőség lesz sokaknak, hogy kipróbálják magukat közönség előtt, méghozzá nyitott és befogadó közösség előtt.
Viszont legyen benne tartalom azok számára is, akik ennél már többet akarnak. Itt lehet kísérletezni, tanulni, fejlődni, ismerkedni. Ha minden jól megy. :)

A több forgatókönyvet teljesen jó ötletnek tartom.

Artone 2010.06.29. 20:07:38

@Id: Teljesen osztom. Nekem totálisan szimpatikus a családias légkör, és az is hogy nyitott és barátságos arcokkal találkozik itt az ember. És valóban benne van mindkét alternatíva a műhely-szerűség spektrumában. Nagyon nem is tennék hozzá semmit, lehet kísérletezgetni majd lent hogy hogyan alakítjuk a műsort.

Preko 2010.07.04. 22:05:17

Örülök neki, hogy beindult a párbeszéd. Bocs hogy kiestem belőle, de kedd óta nem volt netem.

A műhelyszerűség és a több forgatókönyv nagyon jó irány és tényleg szükség van valami reformra. Legközelebb össze kellene szedni, hogy milyen blokkokra van igény és minden estet úgy kezdeni, hogy megszavaztatjuk a "napirendet". Témablokk, szabadblokk, versfelolvasás, egymás előadásának megbeszélése, 10 szavas. Viszont akkor tényleg át kell állítanunk az agyunkat, hogy a Kőleves nem a közönségnek szól, hanem magunknak és a lelkes érdeklődőknek. Aki ott van az legyen nyugodtan megfigyelő, vagy szálljon be ő is, de az estnek nem célja a szervezett szórakoztatás.

Jó lenne viszont egy fix hely Budapesten, ahol ritkábban (mondjuk 3 havonta) lenne egy slam, ami kifejezetten a közönségnek szól. Olyasmi, mint ami a Sirályban meg az U26-ban volt. Az U26-os brigád nyitottnak tűnik, hogy ez folytatódjon. Ti mit gondoltok, alkalmas helyszín lenne erre? Én sok előnyét (profi hangosítás és technika, jó elérhetőség, ...) és hátrányát is (steril berendezés, drága italok, ...) látom.

Id 2010.07.05. 11:37:04

Ahogy most én látom, nem 3 havonta, hanem hamarosan havonta 3 slam lesz a városban, ami a közönségnek szól. :)

Az U26 frankó volt, de szerintem nem ott kéne berendezkednünk. Valahogy nem érzem, hogy annyira beleillünk a képbe.

INDIANA_ 2010.07.05. 17:36:57

haliho.
hát végigpörgettem itt a pár bekezdés nem sporoltatok fiuk a szavakkal, igaz a tintából se szoktatok.
pár észrevétel (kizárolag előadó szemmel) a dolgokrol amik itt elhangoztak, és a magyar slammel kapcsolatban a véleményem. már ha érdekel valakit.:)

Én rendkívül szkeptikus, nagyon kritikus vagyok mindennel amiben én tevékenyen részt veszek. meg mondom miért, mert látom, mennyire nehéz. ha jazz gitáros lennék akkor azt sohajtanám ki cserepes számból hajnalba a rakparton hogy "de kurva nehéz a jazz szakma". ehelyett csak a saját side-omrol tudok szolni. ismertek engem, érdekes gyerek vagyok, kommunikativ, szerintem nagy magyar átlagba olvasottnak is mondható, kedves gyerek vagyok. DE. nagyon fontos hogy lássátok az ÉRTÉKÉT annak amit csináltok. mert vannak akik látják, de ővelük nem fog továbbmenni a szekér hanem egy helybe toporog. Arton bátyjám kb 99,9% ban valszeg rolam beszélt hogy nekem nem elég a kőleves. nem erről van szó, hogy nem elég. inkább én nem vagyok elég ahhoz, hogy minden hétre irjak egy verset, kötötten egy témába..egy költőnek jó lehet, de én ehhez kevés vagyok... én nem vagyok költő, és nem vagyok repper, nem vagyok slammer se. előadóművész (művész?) vagyok, és mint ilyen szeretek minél több helyen részt venni, kötöttségek nélkül, élő zenével, énekkel, djvel, reppel, mindegy mit csak sok legyen és az életemet ezzel szinesebbé tudjam. mert CSAK az élet számit. megmondom öszintén, én sose akartam értelmezni a slamet, örülök hogy van valami, amihez hasonlit amit én csinalok. Nagyon nem szeretem az általánositást, és szerintem szembetűnő, hogy nem hordom fent az orromat, ugyanis nincs mire. az emberek szeretik amit csinálok, de ennyi. sose leszek olyan energydrink mint pista, olyan bugóhangú mint danny, olyan laza mint ponzi, olyan költői mint a závadapeti, olyan reppes mint saiid, olyan szinész mint máté, olyan sok verset kivülről tudó mint angyalgyuszi, se olyan őstehetség mint a marci. DE. amit én csinálok, az kurvára eredeti, és erre büszke vagyok. és ez a büszkeség sarkall arra, hogy mindig OTT probáljak lenni, ahol nekem a legjobb. ezért értem el azt mára, hogy engem hivnak, nem én kaparom az ajtót. és nem nyaltam be senkinek. és ez jo.:)
igy léphettem fel eszterházy péter előtt, fábián julival, Bornai Tiborral, Tátraival vagy legutobb a trio mindinghtal. Én nem vagyok Akkezdet Phia, én nem vagyok Petőfi. Én Indi vagyok. ennyi. Sajnos a mai slam élet pont ezekkel a forumhozzászolásokkal van tele. mindig másokkal foglalkoztok (nem rosszindulatbol de igy van) pl: Gyula a pontokkal, az öregúrral, wass albertel, az akphval, fankadelivel, stbstb. Pista ő már kapizsgálja a lényeget, de benne meg a fűtő tenniakarás, és győzniakarás görcsös határozatlanságot és a magabiztosság hiányát szüli, még több impulzusra vágyik, hogy ezt megszüntesse és ez jo. nem kommerszé kell tenni a slammet, de ne legyetek álművészek. a kortárs tánc is akkor szép ha szép, nem attol hogy kortárs. legyetek szabadok, és csinaljatok azt ami jó.

mert.
"when we dance, we dance the Czardas, Two to the left, two to the right"

én a szülinapi köszöntéskor őszintén beszéltem. veletek kezdtem és egy részem mindig ott van. mindenről tudok, és mindennek örülök. mert FONTOS hogy legyen ez. és legyen minél jobb. ha lesz szabadtéri vagy ilyen verselemzős szkript én ott leszek
paccs
indianafrisztájlrepperskepperköltőneklátszótárgyadomb.

INDIANA_ 2010.07.05. 17:38:10

ja és bocs a helyesirási hibákért, vagy 40 van benne. csak hulla vagyok

Id 2010.07.05. 21:44:55

@INDIANA_: Kösz Indi, hogy elmondtad!
Azt szerintem jó lesz, ha mindannyian eszünkbe véssük, hogy attól szép, hogy szép, nem attól, hogy kortárs.

Én vállalom a kritikádat, elég pontos látlelet. Szeretném, hogy jó legyen, amit csinálok, de sosem lehetek teljesen biztos benne. :)
Meg azt is szeretném, ha nem csak az lenne, amit én akarok. Ezért nagyon örülök, hogy veszitek a fáradságot, és elmondjátok a véleményeteket. Nyilván nem tetszhet mindig minden mindenkinek, de azért lehet rá törekedni. Biztos vagyok benne, hogy a közönség csak profitálhat abból, ha mi megtaláljuk a "számításunkat" a havi slameken.

Van rá igény, hogy ismerjük meg jobban a költészetet, a színpadi mesterséget és magát a slamet külföldi példák alapján. Nem azt mondom, hogy másoljunk másokat, azt mondom, hogy tanuljunk. Van az a mondás, hogy nem az számít, amit eddig megtettél, hanem amit ezután megtehetsz.

A slamben az a szép, hogy a szó elszáll. Persze meg lehet nézni videómegosztón vagy éppen DVD-n, ha összejön, de ennek a műfajnak istenigazából élőben van varázsa. Azok a pillanatok, amikor együtt hozol létre valamit a Trio Midnighttal vagy a Bornaival vagy épp csak ott állsz egy mikrofon mögött a szavaiddal, szemben a közönséggel, és a végén nem szemben álltok, hanem egy térben, egy közegben, és olyan, mintha az ő szavaikat mondanád ki. Akkor nagy az üdvrivalgás a végén.

Indi, te tudod ezt. Van, aki még nem, és van, aki nem is fogja megtudni. Ez természetes, de törekedni lehet, és szerintem kell is. Paccs.

Angyal Gyula 2010.07.11. 22:56:52

@INDIANA_: Indi, szerintem Artone nem feltétlenül rólad beszélt, olvasd végig a hozzá tartozó mondatokat is. Valóban, a 2008. januári indulás óta több régi arc nem látható körünkben, de veled találkoztam személyesen legtöbbször (Pista után) a 2008.jan-szept. időszakos videókban. Igaz, pár alkalommal hiányoztam. De a Fiáth-lányokat, Maszkurát atb. szerintem még nem volt szerencsém személyesen látni. De ők már ismertek voltak akkor is a zenei életben.
Indi b.meg, én szoktam olvasni néha a blogodat, és a verseid alapján költő vagy. Nem a versírási gyakoriság tesz valakit költővé. Mert ha azok gyenge izék, akkor annyi. Volt hogy másfél hónapig nem írtam, mert nem éreztem elég életerősnek a felbuggyanó sorokat.
Abszolút igaz, hogy nem szabad segget nyalni, bizonyos ajtókat viszont érdemes megkaparni. Afféle Dévénynél levőket, új időknek új dalaival. Hogy klasszikust idézzek. Tudjanak rólunk, és eresszenek be, hogy megmutathassunk mit tudunk. Az önkifejezés természetes vágy. Sok üzletembertől, menedzsertől, egyéb "meg-tudom-csinálni" embertől olvastam, hogy ha kidobták az ajtón, bemászott az ablakon. Bár annyira nem vagyok nyomulós, de egy kicsi ebből a hozzáállásból rám is jellemző.
Ami viszont a "mindig mással foglalkoztok"-mondatodat illeti, ez nem feltétlenül van így. Pista felvetette hogy osszuk meg véleményeinket és megtettem. A saját hibáimat is felsoroltam. Az általad említett dolgokkal pedig akkor és annyit foglalkoztam.
Én is imádom a slamek hangulatát, persze hogy az egyazon atmoszférában létezés varázsa jelenti a slam poetry hangulatát, a videófelvételek csak fosszíliát jelentenek talán. De nagyon jó fosszíliát, amit lehet linkelve küldeni ide-oda. Vagy éppen mások küldik. Pár hete összefutottam egy zenészhaverrel aki elmondta, hogy a videóimat elküldte pár helyre. A Rockmaratonon őgyelegtem a minap és rám mutatva szól egy csávó a haverjának, hogy "nézd, ez az a költő". Ezek mind jól esnek, de akkor is, egy slamnek megvan az a mentális infernója, amit csak a magunkfajták tudnak.
Emlékeztek, hogy pár hónapja iwiw-körlevelet küldtem a slamről (köztük slammereknek is) és leírtam benne: 2010 a mi évünk lesz? Igazam lett. Jó csárdás-trip ez a pszeudo-Parnasszuson, komáim :-)

Artone 2010.07.19. 23:40:34

@INDIANA_:
Ami azt illeti nem elsősorban rád gondoltam Indi, de sejtem mért vetted magadra. Igazából abszolut nem akartam bíráló lenni se a kezdettel se busával se veled se senkivel, csak nagyon megragadott ez a leves hasonlat :) Nem gondolom hogy kötelező lenne mindenkinek lejárni aki anno itt volt, igazából tényleg kissé pejoratívra sikerült a leírás ezér bocs mindenkitől, már akkor megántam mikor leírtam. De szerintem nagyon feldobná az esteket ha néha akár te is akár mások akik akik már többet tettek le az asztalra eljönnétek párszor. Én aztán végképp nem szólhatok mert én is ritkán járok, csak mivel a fejlődés távlatait és útjait kerestük, ezért rágódtam el ezen. Te sok slam eseményen ott vagy ha nem is a kőlevesben és ez tök jó,és mint tudot lelkes követője vagyok a munkásságodnak, - és ez nem benyalás :) Multkor olyan kevesen voltunk hogy nagyon és ezér is gondolkoztam mi is hiányzik onnan legalábbis nekem. Pacsi.